Tanulmányok, előadások

Elkészült az Állami Számvevőszék államadósság-mutatóról szóló kockázati elemzése

2019. április 16. 10:00:01
Az Állami Számvevőszék elemzéseivel segíti a Költségvetési Tanács munkáját. Ezért célul tűzte ki egy olyan tanulmány rendszeres elkészítését, amely bemutatja az államadósság-szabály teljesítését rövid- és középtávon befolyásoló kockázati tényezőket. Az elemzés az Állami Számvevőszék által kialakított módszertanon alapul. Ezt felhasználva az államadósság-mutató összetevőihez kapcsolódó indikátorok alapján történt a kockázati tényezők feltárása. Az elemzés arra mutatott rá, hogy többségben vannak azon tényezők, amelyek pozitívan befolyásolják az államadósság-mutató fenntartható csökkentését. A feltárt negatív kockázati tényezők esetében a jövőben a gazdaságpolitika részéről ezek nyomon követése és értékelése szükséges.


Dr. Pulay Gyula - Dr. Simon József


Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) költségvetési témájú ellenőrzéseiben és több elemzésében is kiemelt szerepet tölt be az államadósság-mutató alakulása. A mutató értéke alapvetően befolyásolja a társadalmi célok érdekében rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségek nagyságát, továbbá közvetett módon kihat valamennyi gazdasági szereplőre, befolyásolja a gazdasági növekedést és ennek számos összetevőjét. Jelentőségét jól mutatja, hogy Magyarország Alaptörvénye rendelkezik a folyamatos mérsékléséről.

Ezen okok miatt tartja fontosnak az ÁSZ a költségvetési egyensúlyra középtávon ható kockázati tényezők összegyűjtését és rendszerezését. A kockázati tényezők egyaránt kiterjednek a kormányzati szektor adósságát, valamint a GDP alakulását befolyásoló tényezőkre. A kiválasztott indikátorok alapján az ÁSZ célja egy olyan rendszeresen készülő elemzés összeállítása, amely bemutatja az államadósság-mutató alakulásával kapcsolatos kockázatokat, támogatva ezáltal a Költségvetési Tanács és az Országgyűlés munkáját. Ezáltal a szükségesnek látszó gazdaságpolitikai lépések meghozatala kellő időben lehetővé válik, a magyar gazdaság sérülékenysége csökkenthető.

Az elemzés kerete

Magyarország Alaptörvényének közpénzügyi fejezete az államadósság-mutató (államadósság/GDP) folyamatos mérséklésének kötelezettségét fogalmazza meg, mindaddig, amíg a mutató értéke nem csökken 50% alá. Indokolt ezért, hogy az ÁSZ költségvetési kockázatelemzésének a középpontjában is ez a mutató álljon, azaz arra keresse a választ, hogy az államadósság folyamatos csökkentése ellen milyen kockázati tényezők hatnak.

A költségvetési kockázatok azonosítása egy összetett feladat, amely magában foglalja egy célállapot felrajzolását, a cél elérését fenyegető kockázatok azonosítását, a kockázatok számszerűsítését és azok elemzését. Ezért az elemzés előkészítése több szakaszban történt. Az első szakaszban az ÁSZ áttekintette a már létező értékelési módszereket, illetve a más elemző műhelyek, szervezetek által alkalmazott indikátorokat. Továbbá a már alkalmazott indikátorok alapján kialakítása került a kapcsolódó módszertan első változata.

A második szakaszban került sor a kialakított módszertan alkalmazhatóságának tesztelésére, a 2017-re vonatkozó adatok alapján a kockázati tényezők értékelésére. A módszertan gyakorlati alkalmazásának tapasztalatait felhasználva került sor a módszertan véglegesítésére, valamint az alkalmazásra javasolt indikátorok körének kijelölésére.

Az elemzés az indikátorok értékelését a 2014-2017. évi gazdasági folyamatok alapján dolgozza fel. Ennek indoka, hogy az indikátorok kiszámításához ezen évekre álltak rendelkezésre teljes körűen a szükséges adatok. Ugyanakkor az exportpiaci részesedés tényező esetében az adat 2013. évi, míg a kockázati tényezők megbízható feltárása érdekében az egyes folyamatok alakulásának elemzésekor a releváns és rendelkezésre álló 2018. évi adatok is felhasználásra kerültek.

Az indikátorok kiválasztásának módszere

Az elemzés kiemelt szempontját jelentette, hogy az ÁSZ az általános makrogazdasági szempontú megközelítés helyett az államadósság-mutató alakulásával kapcsolatos kockázatok feltárására törekszik.

Az államadósság-mutató kockázati elemzésében szereplő indikátorainak kiválasztásánál két fő kritérium került alkalmazásra. Az első, hogy az indikátor tartalmilag alkalmas legyen az államadósság-mutató alakulásával kapcsolatos kockázat jelzésére, a másik, hogy az indikátor előállításához szükséges megbízható adatok időben rendelkezésre álljanak.

Az első kritérium alkalmazásához el kellett dönteni, hogy mit tekintünk az államadósság-mutató alakulásával kapcsolatos kockázatnak. Ennek meghatározása során Magyarország Alaptörvényéből indultunk ki, amely a gazdaságpolitika és a kapcsolódó politikák számára egyetlen célt rögzít, az állam eladósodottságának folyamatos mérséklését mindaddig, amíg az államadósság nem csökken a bruttó hazai termék (GDP) 50 százaléka alá. Ebből következően kockázatnak azokat a tényezőket, folyamatokat tekintjük, amelyek veszélyeztetik Magyarország eladósodottságának mérséklését.

Az Alaptörvény az eladósodottságot az államadósság és a GDP hányadosaként (a továbbiakban: államadósság-mutató) határozza meg. Az államadósság-mutató egy szintetikus mutatószám, mivel számlálójára és nevezőjére is számos folyamat gyakorol hatást, valamint a számlálót és a nevezőt alakító tényezők között kölcsönhatások is érvényesülnek.

Az államadósság-mutatónak a gazdasági-társadalmi szempontú fenntartható fejlődés szempontjából is nagy jelentősége van, hiszen a népesedési folyamatok, a környezeti erőforrások megőrzése vagy pusztítása, a társadalmi béke, a pénzügyi egyensúly mind-mind tükröződik a mutató alakulásában.

Az indikátorok rendszerezési technikája

Az államadósság-mutatóra ható tényezők rendszerezése érdekében az ún. "értékfa" modellt alkalmaztuk. Az ún. "value driver tree" modellt a vállalati stratégiák értékelésére dolgozták ki. Lényege, hogy az elemzés középpontjába az eszközarányos nyereség növelését állítja, majd a fa első elágazásaként meghatározza az erre közvetlenül ható jelentős tényezőket. A fa következő elágazásaként pedig az ezekre közvetlenül ható jelentős tényezőket sorolja fel.

Egyúttal megjelöli, hogy az egyes tényezők alakulását milyen indikátorokkal lehetséges mérni. A módszer nagy előnye, hogy 3-4 lépésben (elágazásban) meghatározható az a 20-25 tényező, amelynek alakulása leginkább befolyásolja a modell központjába helyezett mutató alakulását, és egyúttal az egyes tényezők közötti logikai kapcsolatot is ábrázolni lehet. Vállalati körben ennek a modellnek számos változata született, más-más mutató helyezve a modell középpontjába.

Az "értékfa" modellt adaptáltuk az ÁSZ ország-kockázati elemzési modelljeként, azzal, hogy a fa központjába az államadósság-mutatót helyeztük. Az "értékfa" első két elágazását szemlélteti az 1. számú ábra.

Az ábra azt mutatja be, hogy az államadósság-mutató alakulását mely főbb tényezők befolyásolják a GDP és az államadósság szempontjából. A GDP esetében öt, az államadósság esetében három fő meghatározó tényezőcsoportot azonosítottunk.

 

 

Az elemzés modelljének további kidolgozása során minden tényezőcsoporthoz három-három tényező került meghatározásra. Az egyes tényezőkhöz kapcsolódóan mennyiségi, minőségi és fenntarthatósági jellegű indikátorok kerültek meghatározásra. Ezen indikátorok által lehetséges a közgazdasági folyamatok rövid és középtávú jellemzése.

A közvetett kockázatelemzés módszerével azon tényezők változását értékelte az elemzés az "értékfa" modell felhasználásával, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az államadósság-mutató számlálójának, nevezőjének, vagy párhuzamosan mindkettő alakulására. Az "értékfa" modell alkalmazásának indoka továbbá, hogy segítségével az államadósság-mutató értékét befolyásoló tényezőcsoportok is értékelhetőek. Az egyes tényezőcsoportok értékelése mennyiségi, minőségi és fenntarthatósági indikátorok alapján történt, amelyek révén az adott tényezőcsoportot jellemző folyamatok rövid, közép és hosszú távú jellemzése lehetséges.

Az elemzés értelmezése szerint, ha az adott indikátor az államadósság, illetve a GDP szempontjából kedvező irányban és mértékben változik, akkor az államadósság-mutató csökkentése szempontjából pozitív kockázatot hordoz az adott tényező, míg kedvezőtlen irányú változása negatív kockázatot jelent. Az egyes tényezők értékelése alapján határozható meg a tényezőcsoportok, valamint az államadósság és a GDP szint kockázati besorolása. Az államadósság-mutató folyamatos mérséklődéséhez szükség van a stabil minősítésű tényezőcsoportok mellett pozitív értékeléssel rendelkező tényezőcsoportokra is. Az elemzés által alkalmazott módszertan alapján került meghatározásra a kockázati értékelés az "értékfa" modell elemei esetében.


A tényezőcsoportok értékelésének eredményei


A költségvetési hiány tényezőcsoport két tényezője, a centralizációs arány és a kormányzati szektor uniós módszertan szerinti hiánya, esetében nem tárt fel kockázatot az elemzés. Az elsődleges költségvetési egyenleg indikátorának értéke viszont negatív kockázatot jelez, amelynek fő indoka az uniós támogatások központi költségvetésből történő megelőlegezése. A megelőlegezett összegek azonban a következő egy-két évben befolynak a magyar költségvetésbe, következésképpen azokban az években javítják majd a költségvetés pénzforgalmi egyenlegét, és mérséklik az államadósságot.

Az államadósság-kezelést jellemző két tényezőcsoport esetében negatív kockázat nem merült fel a tényezők esetében. Pozitív kockázatot jelentett viszont a devizaadósság részarányának csökkenése és a forint-árfolyam ingadozásának jelentős mérséklődése. A 2018. évtől kezdődően a pénzpiacokon megfigyelhető a hozamok emelkedése, amelynek folytatódása a következő években növeli majd az államadóssághoz kapcsolódó kamatkiadásokat. E három tényezőcsoport két stabil és egy pozitív minősítése alapján az államadósság egésze kockázati szempontból stabilnak minősíthető. Az államadósság nominális növekedése folytatódott, de az államadósság szerkezete a sérülékenység szempontjából sokkal kedvezőbbé vált - mutatott rá az elemzés.

A versenyképesség külső tényezőcsoportjának pozitív minősítését a folyó fizetési mérleg többlete, és a nettó nemzetközi befektetési pozíció javulása eredményezte. Az exportpiaci részesedés összességében stabilan alakult.

A versenyképesség belső tényezőcsoportjának három tényezője eltérő minősítést kapott. Az ipari termelés versenyképessége változásának stabil minősítése arra vezethető vissza, hogy az ipari termelés bővülése a 2016. évben lelassult, az ipar munkaerőköltségének növekedését pedig a termelékenység emelkedése a 2017. évben sem tudta ellensúlyozni, a termelés újra dinamikus bővülés ellenére sem. A munkaerőköltség dinamikus növekedése negatív kockázati tényezőt jelent a versenyképesség szempontjából. Pozitív minősítést kapott a szolgáltatások bruttó értékének alakulása tényező, amely növekvő dinamikát mutatott a vizsgált időszakban.

A fejlesztés tényezőcsoport esetén pozitív kockázati tényezőt jelentett a vállalati hitelállomány dinamikus bővülése, ami együtt járt a vállalati beruházások bővülésével. Stabil minősítést kapott, de kedvezőtlennek tekinthető, hogy a K+F ráfordítások értéke a GDP százalékában nem változott a 2014-2017. évek között. A bruttó-állóeszköz felhalmozás a GDP százalékában tényező a vizsgált időszakban jelentősen hullámzott, együttesen stabil minősítést kapott.

A foglalkoztatás tényezőcsoport indikátorai egységesen pozitív kockázatokat jeleznek az elemzés szerint. A foglalkoztatási arány folyamatos emelkedése támogatja a GDP növekedését, az aktivitási ráta növekedése segíti a folyamat fenntarthatóságát, a tartós munkanélküliség mérséklődése pedig azt jelzi, hogy a munkaerő-kínálat szerkezete alkalmazkodni tud a növekvő kereslethez.

A fogyasztás tényezőcsoporthoz tartozó tényezők pozitív minősítéssel rendelkeznek. A bruttó reálkeresetek folyamatos emelkedése, a háztartások fogyasztási kiadásainak bővülése és a háztartások pénzügyi eszközeinek értéke is folyamatosan növekedett az elemzett időszakban.

A gazdasági-társadalmi fenntarthatóság tényezőcsoport tényezőinek mindegyike pozitív kockázatot hordozott. A szegénységi arány csökkent. Növekedett az ezer főre jutó kiadott építési engedélyek száma. A 25-64 éves népességből oktatásban, képzésben részt vevők arányának változása tényező indikátora a teljes időszakra nézve pozitív kockázatot jelzett, de a mutató 2017. évi csökkenése kedvezőtlennek minősíthető.

Az államadósság-mutató folyamatos csökkenését - az államadósság mérsékeltebb növekedése mellett - a GDP dinamikus növekedése eredményezte a vizsgált időszakban. A GDP-re ható öt tényezőcsoport közül négynek a pozitív minősítése azt jelzi, hogy rövid- és középtávon is folytatódhat az a folyamat, amely szerint a gazdaságot arányaiban egyre kevésbé terheli az adósság - mutat rá az elemzés.


Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra