Tanulmányok, előadások

Globális tulajdon - globális hatalom

2019. június 24. 08:01:02
Hogyan értelmezhetők a klasszikus tudományos kategóriák az új körülmények között, globális összefüggésekben? Hogyan alakul a globális tulajdoni rend és a globális vagyonmegoszlás? Van esély a társadalmi javak igazságosabb, immár globális elosztására és újraelosztására? Tovább koncentrálódik vagy megosztható a globális tulajdonosi hatalom? Van-e a globális tulajdonnak is társadalmi felelőssége, és az mi módon érvényesíthető? A tulajdonhoz és a szociális biztonsághoz való emberi jogok univerzálisak vagy területhez kötöttek? A társadalmi szolidaritás nemzetállami egyensúlyai felboríthatók-e a globális szolidaritás reményében? A tanulmány ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat, illetve segíteni próbál az egyre sürgetőbb közös válaszok keresésében. (Pénzügyi Szemle 2019/1.)


Lenkovics Barnabás

"Felfedezni annyit tesz, mint látni, amit mindenki lát, s közben arra gondolni, amire senki." (Szentgyörgyi Albert)

Szentgyörgyi Albert legendás gondolatát a természettudomány világából a társadalomtudományok mai legsúlyosabb problémáira adaptálva: egy globális katasztrófa előjeleit mindenki látja, de arra szinte senki nem gondol, hogy ez valójában az eddig társadalmi "fejlődésnek" tekintett folyamat önmaga ellen, azaz a visszájára fordulása.

A globalizáció legtöbb jelensége túlnőtt az ember általi kontroll lehetőségein, mivel nem emberléptékű és nem is emberközpontú, hanem növekedéskényszeres és haszonközpontú. Márpedig az embertől eltávolodó óriási méretek hajszolása - ahogyan azt Ernst Schumacher már 1971-ben leírta - az önpusztítás szenvedélye. A maximum, ameddig kevesek a gondolkodásban eljutottak, az az, hogy a globalizációnak vannak ugyan hátrányai, de sokkal több az előnye. Ezért aki a globalizációból kimarad, az lemarad. Holott a "több" előny mára már fikció, főleg szélesebb összefüggésrendszerbe ágyazva és hosszabb távra előretekintve.

A globalizációnak, amely elsődlegesen egy szűk, de nagyon gazdag gazdasági és pénzügyi elit, másodlagosan a leggazdagabb országok érdekeit szolgálja, ma már több és nagyobb a veszélye, mint az előnye. Ha az ortodox közgazdaságtani - és az az által determinált politikai, jogi, szociológiai stb. - tudományos felfogás szerint "fejlődés" mindaz, ami növekedés, akkor nyilvánvaló, hogy a több hitelezés (több adósság), több beruházás, több termelés, több fogyasztás, fejlődést jelent. Ha azonban mindez fenntarthatatlan, mert több túlnépesedést, több környezetkárosítást, több szegénységet, több természeti katasztrófát és több humanitárius katasztrófát, emberi kiszolgáltatottságot idéz elő, akkor az eddigi előnyeit kimerítette, fejlődésnek ezután nem tekinthető.

Elvétve akadnak csak olyan gondolkodók, akik a "nem növekedés alapú fejlődés" kritériumait kutatják, útjait keresik. Ez a folyamat túl lassan halad előre ahhoz képest, amilyen ütemben és mértékben a globalizáció hátrányai és veszélyei növekszenek, pedig maga az újszerű (unortodox) gondolkodás a Római Klub jelentésétől (1968) számítva már fél évszázada elkezdődött.

...

Lenkovics Barnabás jogász, egyetemi tanár, az Alkotmánybíróság volt elnöke

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.


Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra