Tanulmányok, előadások

Hogyan változott az euróövezet a kezdetek óta?

2019. június 18. 08:00:10
A közös európai fizetőeszköz, az euró 1999 óta létezik, azonban több évtizednyi monetáris integráció és jogi-gazdaságipénzügyi előkészületek előzték meg bevezetését. A monetáris unió első tíz éve sikeres volt, a második évtized nagyrészt globálisként indult, majd a valutaövezetre szűkült válság megoldásával telt. A kezdeti szakaszban ad hoc jellegű válságkezelés zajlott, majd elindultak a szisztematikusabb védőintézkedések, intézményi fejlesztések. Mindazonáltal inkább az euróövezet válságállóságát, semmint fenntarthatóságát sikerült mind ez idáig megteremteni - utóbbi még várat magára. (Pénzügyi Szemle 2019/1.)


Pelle Anita - Végh Marcell Zoltán

Az európai monetáris unió kiépítésének igénye már az 1960-as évek végén megfogalmazódott, azonban csak az 1990-es években valósult meg. A kialakításra vonatkozó eredeti elképzelések versengését már a '90-es évek eleji EMR-válság eldöntötte: a német eredetű megkoronázási elmélet (Krönungstheorie) megbukott, így a franciák "monetarista" megközelítése - amely szerint a monetáris integráció elhozza majd a konvergenciát - maradt érvényben, de valójában a válság ezt az elméletet is kikezdte, legalábbis a félkész GMU-t illetően, hiszen a visszaesés a periféria durva leszakadását eredményezte. A GMU-t ezzel együtt továbbra is egyfajta francia-német közgazdasági gondolkodásbeli különbség feszíti, noha ennek mibenléte immáron átkerült a keretszabályokhoz való viszonyulás dimenziójába.

A pénzügyi válságok rendszerint különbözőképpen érintik az országokat, azaz mindig magukban hordozzák aszimmetrikus sokkok bekövetkezésének veszélyét. Azonban a GMU tagállamai közti különbségek, melyek később az eurózóna válságkezelésében lényegesen eltérő feltételeket és kilátásokat nyújtottak az egyes tagállamoknak, (elsősorban a mag- illetve a perifériális országok) valójában már az euró első évtizedében kialakultak, de ezekkel az egyensúlytalanságokkal - noha észlelték őket - akkoriban senki nem foglalkozott különösebben, mivel a gazdasági konjunktúra és a monetáris unióból fakadó, mindenkinél jelentkező előnyök elfedték a kockázatokat.

 

Hogyan változott az euróövezet a kezdetek óta?

 

Az "egyirányú utca" gondolkodás végig jellemző volt a monetáris integráció évtizedeiben, ám valójában az integráció mélyülésével a GMU ténylegesen egyirányú utcának bizonyul(t), a belőle való kilépés sem az esetleges kilépőnek, sem a valutaövezetnek nem érdeke, hanem épp ellenkezőleg: az övezet mindenáron való egyben tartása látszik az egyetlen járható, politikailag és gazdaságilag vállalható útnak. Ez a fajta determináltság a válsággal csak még inkább egyértelművé vált, egyúttal útfüggőséget eredményezve, a valutaövezet egésze és tagállamai számára egyaránt - utóbbiaknál döntőnek bizonyul a pozíció, azazhogy az ország az EU és az euróövezet magjához vagy perifériájához tartozik-e.

A GMU eddigi legnagyobb "szakítópróbája" mindenképpen a globális válságot követő euróövezeti válság volt, amelynek során a válságkezelő intézkedések először egyedi, országspecifikus problémák megoldására fókuszáltak. Csak akkor próbáltak általános mechanizmusokat bevezetni, amikor már nem igazán volt rá szükség (lásd ESM). Másrészről az uniós szintű intézkedésektől és az intézményi fejlesztésektől az euróövezet válságállóbb lett. Az alkalmazott válságkezelési eszközök azonban összességében nem a GMU kiteljesítését, hanem válságállóságának biztosítását szolgálják, az előbbi elérése még hátravan.

Összefoglalva, a GMU Maastrichtban kezdődött immáron több mint 25 éves története arra világít rá, hogy noha a monetáris integráció - részben egymással versengő - elméleti megfontolásokra épült, effektív kialakítása, menedzselése, majd a válságból való kivezetése mindvégig politikai folyamat keretében történt, ami tulajdonképpen méltányolható, hiszen ilyen mélységű integrációt politikai elkötelezettség nélkül talán nem is lehet végrehajtani, működtetni. Láthattuk is, hogy a nemzetközi hitelezők válság alatti technokrata hozzáállása erős társadalmi ellenállásba ütközött az érintett országokban, és az európai integráció szempontjából negatív politikai változásoknak adott muníciót (euroszkepticizmus, fennálló renddel szembeni tiltakozás). Ennek megfelelően célszerű a GMU jövőjéről szóló elképzeléseket is mindezek tükrében értékelni, azaz a közgazdasági elméleti keretben alapvetően működőképes konstellációk közül kellene a GMU és az egész EU szintjén a politikailag keresztülvihető változatok mellett letenni a voksot - és aztán nekilátni azok végrehajtásához, a valutaövezet fenntarthatóságának megnyugtató biztosítása miatt.

...

Pelle Anita a Szegedi Tudományegyetem egyetemi docense, Végh Marcell Zoltán a Szegedi Tudományegyetem tudományos segédmunkatársa

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.


Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra