Egy közgazdász professzor egykori doktori programjának 50 éves évfordulójára visszalátogat alma materébe, és elkéri a doktoranduszok vizsgasorát. Meg is kapja, alaposan átnézi és azt mondja: "€žDe hát ezek ugyanazok a kérdések, amelyeket 50 évvel ezelőtt én is megkaptam!". "Ó, igen" - válaszolja a doktori iskola vezetője - "a kérdések ugyanazok, de a válaszok mind különbözőek".

Ezzel a viccel vezette fel egyik utolsó nagy előadását Stanley Fischer, az amerikai Federal Reserve elnökhelyettese, aki októberben távozott a világ legbefolyásosabb monetáris politikai testületéből. Fischer a következő igen érdekes és aktuális kérdésekre adott választ előadásában:


- Megszűnt volna a kapcsolat a munkanélküliség és az infláció között? Elképzelhető, hogy hamarosan emelkedni kezd az infláció?

- Az utóbbi 20 évben jelentősen csökkent a fejlett világban a termelékenység növekedési üteme. Elképzelhető, hogy ezekben az országokba a következő generációknak be kell rendezkedniük egy, a korábbinál jóval lassabb gazdasági növekedésre?

- Lehet-e hatékony és eredményes a monetáris politika nulla százalékos kamatok mellett is?

- Milyen a monetáris és fiskális politika közötti optimális feladatmegosztás?

- A válság után jó ötlet volt szigorítani a pénzügyi rendszer szabályozásán? Mely területre kell fókuszálniuk a szabályozóknak?

- Mi a jobb a most már jelentős palaolaj-termeléssel büszkélkedő amerikai gazdaságnak, az olcsó, vagy a drága olaj?

- Kell-e tartanunk a tartós stagnálástól? Hogyan alakul az egyensúlyi kamatszint a soron következő években?

- Mi tehet egy döntéshozó/jegybankár, ha sok olyan problémával szembesül, amivel pár évtizeddel ezelőtt nem kellett foglalkozni.


A kérdésekre adott válaszok és Stanley Fischer jótanácsai ide kattintva érhetők el.