Tanulmányok, előadások

Közgazdaság a bizonytalan 21. századra - avagy mit kell megtanulnunk a kvantumfizikától?

2021. április 14. 07:00:01
A koronavírus-járvány véget vetett a kiszámíthatóság korának, a bizonytalanság a mindennapjaink részévé vált, ami a tudomány világára is hatással lesz. Ha csak a közgazdaságtanra fókuszálunk, arra készülhetünk, hogy jobban érvényesül az egyéb tudományokkal való integrálódásból adódó szinergia - Matolcsy György szavaival, hogy "a tudás, az információ, az adat technológiai forradalma egyesíti a hagyományos közgazdaságot a többi társadalomtudomány, majd a természettudományok, különösen a kvantum-fizika és a biológia világával". Mit tanulhat a közgazdaságtan a kvantumfizikától, azaz mit hozhat a közgazdaságtan kvantumforradalma? - teszi fel a kérdést az MNB Intézet Economania Blogjának elemzése.

Kolozsi Pál Péter

A közgazdasági gondolat fejlődésének fontos állomása volt, amikor Adam Smith skót morálfilozófus 1776-ban megjelentette a "Nemzetek gazdagsága" című művét, amit sokan a modern közgazdaságtudomány megszületésének is tekintenek. Smith az akkor érvényesnek tekintett világképre alapozta a gazdaságról alkotott képét - márpedig a 18. század egyértelműen Isaac Newton kora volt, aki Galileo Galilei és René Descartes szellemi örököseként a világot valamiféle hatalmas "óramű-mechanizmusnak" tekintette.

"A világ fizikai vonatkozásait alkotórészekre és olyan erőkre egyszerűsítették, amelyek a jog és a matematika szabályaival leírhatók. Newton második törvénye (a dinamika törvénye) összefoglalja az erő, a tömeg és a gyorsulás összefüggését egy rövid matematikai képletben. A tudomány fejlődése ösztönözte a technológiai innovációt, amely az iparosodáshoz vezetett. Ez a folyamat alapjaiban változtatta meg az emberek anyagi világról és a tudásról alkotott elképzelését" - írja Julie A. Nelson "Emberarcú közgazdaságtan" című munkájában, ami 2019 óta magyarul is olvasható a PaBooks kiadó jóvoltából. Nelson szerint semmi meglepő nincs abban, hogy amikor Adam Smith bemutatta a 18. századi gazdasági és politikai életet, az akkor népszerű mechanikai metaforát használt, kifejtve, hogy hatalom és vagyon, illetve maga a gazdaság valójában "hatalmas és fáradságos gépezetek".

A klasszikus közgazdaságtan tehát alapvetően a newtoni mechanikán alapult, és annak determinisztikus összefüggéseit ültette át a gazdasági életbe is. Kérdés ugyanakkor, hogy ha a fizika ilyen erősen determinálta a közgazdasági gondolkodást, akkor miért ragadtunk le a newtoni struktúráknál, miközben a természettudományok már rég "meghaladták" a klasszikus fizikai kereteket. "A kvantum-, a relativitáselmélet és az összetett rendszerek elméletének fejlődése már messze túllépett az eredeti newtoni képeken és elméleteken. (...) Az atomokat képező szubatomos részecskék nem úgy viselkednek, mint a biliárdgolyók. A fekete lyukak és a galaxisok kialakulása nem magyarázható fogaskerekekkel és emelőkarokkal" - fogalmaz az imént már idézett Nelson, aki szerint itt az ideje felhagynunk azzal, hogy a gazdaságot részecskék és erők személytelen gépezetének lássuk, illetve, hogy ragaszkodjunk a mechanikus gazdaság közkeletű fikciójához.


Kolozsi Pál Péter, az Economania közgazdászának írása teljes egészében itt olvasható.

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra