Tanulmányok, előadások

Magáncsőd Magyarországon: pro és kontra

2012. augusztus 28. 08:01:01
A devizahitel végtörlesztés jelentősen csökkentette a háztartási szektor adósságállományát és árfolyamkitettségét, azonban a nagymértékben eladósodott háztartások nem elhanyagolható hányadának nem jelentett segítséget. Az ő nehéz helyzetük javítása érdekében az elmúlt időszakban előtérbe került a magán adósságrendezés kérdése, melyre jelenleg nem biztosít lehetőséget a hazai jog, ugyanakkor Európában egyre inkább bevett gyakorlattá válik. A bajba jutott adósok helyzetének megnyugtató és minden érintett számára kiszámítható rendezését szolgálhatná a magánszemélyek csődeljárásának bevezetése, kérdéses azonban, hogy Magyarország megérett-e a megoldásra.
Bethlendi András - Máté János

A devizahitelek végtörlesztési lehetősége jelentősen csökkentette az eladósodott háztartások adósságát és árfolyamkitettségét. Az igazán problémás ügyfelek számára azonban nem jelentett valós alternatívát. Az ő számukra az adósság visszafizetése akár élethosszig tartó erőfeszítések árán sem lehetséges. Jelentős Magyarországon azon háztartások száma, akiknek a különböző típusú adósságaik felhalmozódtak, - nem csak bankoknak, hanem pénzügyi vállalkozásoknak, közműcégeknek, adóhatóságnak, stb. - is tartoznak.

Az ő esetükben egyfajta verseny alakulhat ki a követeléssel rendelkezők között az adott háztartás vagyonáért, illetve jövedelméért, melyre bármely hitelezőjük kezdeményezhet végrehajtást. Ez adott esetben a hosszú távon még „menthető" adósokkal szembeni követelések gyors, koordinálatlan likvidálásához - az adós gyors ellehetetlenítéséhez, „bedöntéséhez" - vezet. Míg a gazdálkodó szervekre - vállalatokra - nézve már 1991-ben létrehozták az ún. csődtörvényt, addig a magánszemélyek esetén ezt a fogalmat nem ismeri a hazai jog. A magánszemélyeknek ez a hátrányos megkülönböztetése közgazdaságilag és etikailag sem indokolt.

Az elmúlt hónapokban számos egymásnak ellentmondó hír látott napvilágot a magáncsőd intézményének hazai bevezetéséről. 2011 novemberében a Magyar Nemzeti Bank stabilitási jelentésében ajánlotta az eszköz bevezetését, az idei év elején pedig olyan sajtóhírekre lehettünk figyelmesek, hogy az IMF a hitelszerződés feltételéül szabhatja a magáncsőd bevezetését. Idén márciusban a Nemzetgazdasági Minisztérium háttéranyaga fogalmazott meg kritikus véleményt a magáncsőd hazai bevezetésével kapcsolatban, a kormány hivatalos álláspontja azonban egyelőre tisztázatlan.

Mi is a magáncsőd?

A magáncsőd lényege és célja a gyakorlatban az, hogy a bajba jutott hitelesek egy rendezett csődeljárással belátható időn belül megszabaduljanak terheiktől és „tiszta lappal" folytathassák életüket.

A magáncsőd intézménye tehát támogatná a többé-kevésbé fizetőképes adósok és azok hitelezőinek közös, kölcsönös előnyökön alapuló együttműködését, a tartozások újratárgyalását. A helyzetüket rendezni ilyen módon sem tudó adósokat ugyan a magáncsőd sem „mentheti" meg, ám az eljárás számukra a tiszta lappal való újrakezdés lehetőségét nyújtaná.

A csődeljárás során egy csődgondnok irányítása alatt átütemezésre kerül a tartozások törlesztése, valamint értékesítésre kerülnek az érintett adósok vagyontárgyai. Amennyiben az említett intézkedések nem elegendőek a felhalmozott tartozások visszafizetéséhez, az adósok pénzügyeit és a szükséges további törlesztéseket akár például öt éven át a csődgondnok irányíthatja, ennek lejártával azonban a hitelező lemond a továbbra is fennálló követeléseiről. Az eljárás nagy előnye, hogy elkerülhetővé teszi, hogy az eladósodott családok akár generációról-generációra „hagyományozzák" hibás pénzügyi döntéseik következményeit.

A hitelesek szempontjából előnyként jelentkezik, hogy egy ilyen intézmény koordinálná a különböző hitelezők behajtási tevékenységét, a hitelezők pedig mentesülhetnek a követelések érvényesítésével járó, jelenleg igen magas költségek egy részétől.

Látnunk kell ugyanakkor, hogy az eljárás csak abban az esetben járhat sikerrel, ha az adósok maximálisan együttműködnek hitelezőikkel, illetve a kirendelt csődgondnokkal, valamint rendelkeznek vagyontárgyakkal és biztos jövedelemmel, amely alapot adhat a hitelezőkkel történő megegyezés során.

Európában már bevett módszer

A magáncsőd intézménye az Egyesült Államokban jött létre. Európában először Dániában jelent meg 1984-ben. A 1990-es évektől egyre több nyugat-európai országban is kialakították, ma már gyakorlatilag ezen országcsoport nagy részében működik ez az intézmény (Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, Görögországban, Hollandiában, Luxemburgban, Nagy-Britanniában, Németországban, Norvégiában, Portugáliában, Svédországban).

A közép-kelet európai régióban először Észtországban alakították ki 2004-ben. Ezt 2010-ig lekövette Szlovákia, Csehország, Lettország, Szlovénia és Lengyelország. A többi európai országban jelenleg még nem lehetséges a tartozások ilyen formában történő rendezése, de az jól látható, hogy az Európai Unió tagállamainak többségében ma már bevett gyakorlat a magáncsőd intézménye. (Kilborn, 2010) Egyébként a válság hatására az intézmény „kihasználtsága" jelentősen megugrott. (1)

Viták a hazai bevezetésről

Az MNB szakértői a már említett stabilitási jelentésben amellett foglaltak állást, hogy a magáncsőd bevezetése hozzájárulhat az Otthonvédelmi program sikeréhez és az adósok fizetőképességének helyreállításához. Az általuk javasolt megoldás fontos eleme, hogy a többfelé eladósodott hitelesek lakáscélú hitelei prioritást élveznek, annak érdekében, hogy az adós megtarthassa lakóingatlanát. Az utóbbi elképzelés alapvetően jó, ugyanakkor nehezen elképzelhető, hogy a hitelezők, illetve a tartozásokat behajtani igyekező szolgáltatók beleegyezzenek, hogy egy másik követelés (a lakáshitel) és így egy másik vállalat elsőbbséget élvezzen.

A magáncsőd bevezetésének legfőbb kockázata, ahogyan azt a Nemzetgazdasági Minisztériumban is felismerték, a fizetési fegyelem valószínűsíthető romlása (az erkölcsi kockázatok növekedése), mely a jelenlegi törlesztési hajlandóság mellett újabb csapást jelenthet a bankok számára, amelyek a megnövekedett kockázatokra minden bizonnyal a kamatfelárak további emelésével, illetve a hitelkínálatuk további csökkentésével reagálnának. Megjegyezzük, hogy ezt a negatív hatást korlátozhatja egy részletesen kidolgozott és az adósok számára a nemfizetés hatásait csak bizonyos mértékig mérséklő magáncsőd intézménye. A Minisztérium további aggálya az, hogy a hazai bérszínvonal mellett csak az adósok nagyon szűk köre lehet képes teljesíteni a csődeljárásban meghatározott kötelezettségeket. Ez utóbbi természetesen azt is jelenti, hogy a hitelek visszafizetésének nincs meg a gazdasági alapja.

További ellenérvet jelenthet a hazai alacsony jogkövetési magatartás, mely az új intézmény „kihasználásában" és nem a használatában jelenne meg. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet is erősíti a szürke és fekete gazdasági aktivitást. Az adósságokat hátrahagyva az adósok egy része „illegalitásba" vonul (például fekete munkavállalás, a saját hazai tulajdonlás elkerülése), vagy külföldre megy.

Összességében nincs arra ösztönző, hogy visszatérjen a legális - hazai adófizetői - rendszerbe, mivel a tartozások jelentős része gyakorlatilag nem évül el.
Egyéb pozitív gazdasági hatásai is lehetnek a magáncsőd intézményének. Fossen (2011) kimutatta, hogy a magáncsőd lehetősége pozitív hatással van a magánemberek vállalkozói hajlandóságára. A magáncsőd egyfajta biztosítást jelent a vállalkozók számára, ennek a „biztosítási" hatásnak a gazdasági előnyei (a megnövekedett vállalkozási kedv és gazdasági aktivitás) pedig felülmúlják az esetlegesen magasabb kamatkiadások okozta hátrányokat.

A fenti alapján kijelenthetjük, hogy a magáncsőd egy fontos és Európa szerte egyre elterjedtebb intézményi elem. A hitelezők jogainak tiszteletben tartásával, a magáncsőd egy olyan új eleme lehetne a hazai csődjognak, amely hatékonyan képes lenne kezelni a magánszemélyek hitelezése során fellépő bizonyos piaci kudarcokat.

Jegyzetek:

(1) Például Franciaországban 2003 óta van lehetőség ún. adósságátrendezési megállapodások megkötésére: 2005 és 2010 között megduplázódott a beadott kérelmek száma évi 19.259-ről 44.360-ra. Németországban 1999-ben vezették be a magáncsőd intézményét, amelyet az első évben csupán 3.357-en vettek igénybe, ez a szám azonban 2007-ben elérte a százezres határt, 2010-ben pedig már közel 140.000 magánszemély kért csődvédelmet maga ellen. (Creditreform, 2011)

Források:


Frank M. Fossen (2011): Personal Bankruptcy Law, Wealth and Entrepreneurship - Theory and Evidence from the Introduction of a "Fresh Start". Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung, Berlin.

Jürgen Angele (2008): Household Budget Surveys. Federal Statistical Office Germany.

Jason J. Kilborn (2010): Expert Recommendations and the Evolution of European Best Practices for the Treatment of Overindebtedness, 1984-2010. The John Marshall Law School Working Paper Series

Creditreform (2011): Insolvencies in Europe 2010/11 (2011). A survey by the Creditreform Economic Research Unit.

Magyar Nemzeti Bank (2011), Jelentés a Pénzügyi Stabilitásról, 2011. November. Magyar Nemzeti Bank, Budapest.


Online források:

Nem lesz itt magáncsőd - Index

Senki sem tudja, lesz-e magáncsőd Magyarországon - Origo

Magáncsőd, elsétálás, kielégítési jog - Melyik a jobb megoldás? - VG Online


...

Bethlendi András a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Biztosításfelügyeleti főosztályának osztályvezetője, Máté János az Állami Számvevőszék munkatársa

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra