Tanulmányok, előadások

Segíti-e a gazdasági társaságok számviteli szabályozása a színházi gazdálkodási feladatok ellátását?

2014. március 25. 11:31:48
Az Állami Számvevőszék 2013. évben az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok közfeladat-ellátásának ellenőrzése keretében ellenőrizte a fővárosi színházak feladatellátását. Az ellenőrzési megállapítások alapján készült egy tanulmány, mely a fővárosi színházak gazdasági társasággá alakításának tapasztalatait foglalja össze. A költségvetési intézményi forma megszüntetése és gazdasági társasági formában való működése jelentős változást hozott a színházak számviteli feladataiban, hiszen a költségvetési szervek és a gazdasági társaságok számviteli nyilvántartási rendszerében alapvető különbségek voltak. A cikk az eredményszemléletű számvitel témakörében indított cikksorozatunk része, a sorozat elemzései itt olvashatók.

Ujvári Józsefné

A gazdaság szereplőinek - közöttük az államháztartás szervezeteinek - könyvvezetési és beszámolási kötelezettségét a Számviteli törvény (1) (Számv.tv.) szabályozta. Ebben felhatalmazást kapott a Kormány, hogy az államháztartás szervezeteinek sajátosságait figyelembe véve rendeletben rögzítse a könyvvezetés és beszámolás során érvényesítendő sajátos fogalmi meghatározásokat. Az államháztartás szervezeteinek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét szabályozó kormányrendelet 2000. évi megalkotását követően többször módosították, melyek célja gyakran a Számviteli törvény - ezáltal az eredményszemléletű számvitelhez - szabályaihoz való közelítés volt. Ennek ellenére a Kormányrendelet (2) (továbbiakban Áhsz) érvényességi ideje alatt megőrizte a „pénzforgalmi szemléletű" nyilvántartás alapvető jellemzőit, a költségvetési intézmények és a gazdasági társaságok számviteli nyilvántartásában és beszámolási kötelezettségének teljesítésében lényeges különbségek fennmaradtak.

A költségvetési intézményi számvitel jellemzői

A költségvetési szervek a vagyoni és pénzügyi helyzetükre kiható eseményekről a kettős könyvvitel nyilvántartási rendszerében „módosított teljesítés szemléletű" nyilvántartást vezettek. Ez azt jelentette, hogy a kettős könyvvitel rendszerében a költségvetési év bevételi és kiadási előirányzatai, valamint a pénzforgalmilag teljesített bevételek és kiadások rögzítése mellett nyilvántartásba vették a vagyonban bekövetkezett változásokat. A számviteli nyilvántartásukban a gazdasági események rögzítésére akkor került sor, amikor a bevételek jóváírása, a kiadások terhelése a pénzeszközszámlákon megtörtént, amikor azok pénzforgalmilag teljesültek. A bevételek és kiadások tehát a pénzügyi teljesítés időszakában kerültek elszámolásra, függetlenül attól, hogy azok összefüggésben voltak-e a beszámolási időszak eseményeivel.

A költségvetési intézmények a vagyonváltozásokat eszköz és forrás növekedésként, vagy csökkenésként vették nyilvántartásba. Az eszközök fizikai elhasználódását, az eszközök, erőforrások igénybevételét és felhasználását a költségek között nem érvényesítették, azokat a beszerzés évében kiadásként számolták el. A költségvetési intézmények jóváhagyott éves költségvetés alapján gazdálkodnak, így a költségvetési beszámoló egyik fontos feladata a költségvetésben foglaltak végrehajtásának bemutatása. Ezért a költségvetési beszámoló szerkezete sajátos, a költségvetés szerkezetéhez igazodó. Az intézmények beszámolója a költségvetési előirányzatok alakulásának és azok teljesítésének bemutatására, a vagyoni, pénzügyi helyzet bemutatására terjedt ki. A pénzügyi helyzetet a bevételi és kiadási előirányzatok teljesítése, illetve a kettő közötti különbségként jelentkező maradvány (pénzmaradvány, előirányzat-maradvány) tükrözte.

Az eredményszemléletű számvitel jellemzői

A gazdasági társaságok üzleti évre készített - várható bevételeket, költségeket és ráfordításokat, tervezett eredményt tartalmazó - üzleti terv alapján gazdálkodnak. A Számv.tv. rendelkezései alapján „eredményszemléletű" számviteli nyilvántartást vezetnek. Könyveikben az adott üzleti év feladatellátását megillető bevételeket és terhelő költségeket, ráfordításokat számolják el, valamint rögzítik a vagyonban bekövetkezett változásokat. Jellemzője tehát, hogy a gazdasági eseményeket a pénzügyi teljesítés időpontjától függetlenül, abban az időszakban számolják el, amely időszakot érintik. A bevételeket akkor számolják el bevételként, mikor azok esedékesek, a kiadásokat pedig akkor számolják el a költségek között, amikor a vásárolt erőforrások felhasználásra kerültek.

Az eszközök elhasználódásából származó eszközérték csökkenést (amortizációt) költségként számolják el, szemben a költségvetési szervekkel, akik csak eszköz és forrás csökkenésként vették nyilvántartásba. Az eszközök értékében bekövetkezett - a „nem a szokásos ügymenethez" kapcsolódó - csökkenést, veszteség jellegű tételeket a vagyon érték változás mellett egyéb, illetve rendkívüli ráfordításként számolják. A gazdasági társaságoknak beszámolójukban a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetükről kell számot adni, be kell mutatni a saját tőke, kötelezettségek és céltartalék összege mellett az időszak bevételeit, ráfordításait és eredményét. A gazdasági társaságok az eredményt az adott időszakban elért és elismert bevételek és a bevételekhez rendelhető költségek különbségeként határozzák meg.

Az nyilvántartási módok előnyei, hátrányai

Az államháztartásban alkalmazott „módosított teljesítés szemléletű" számviteli nyilvántartási rendszer hátránya, hogy abból nem állapítható meg pontosan mi mennyibe kerül, nem mutatja meg az egyes feladatok ellátási költségét, a nyilvántartásokból a pénzügyi helyzetet nem lehet egzakt módon megítélni és nem az ésszerű erőforrás felhasználásra, inkább pénzköltésre ösztönzött, a közfeladat-ellátás hatékonyságának mérésére nem alkalmas. Ezzel szemben előnye, hogy igazodott a költségvetés pénzforgalmi szemléletéhez, szerkezetéhez, a beszámoló a költségvetéssel teljesen azonos szerkezetben, összehasonlítható módon készült.

Az eredményszemléletű számviteli nyilvántartási rendszer előnye, hogy a költségek elszámolásával, az egyes időszakok közötti elhatárolásával az egyes feladatok előállítási költsége, tényleges bekerülési értéke megállapítható, információs rendszere elősegíti az átláthatóságot, az elszámolási mód növeli a beszámolók áttekinthetőségét, a segíti a hatékony közfeladat-ellátást, biztosítja az előállított produktumok előállítási érétkének összehasonlíthatóságát.

A szervezeti változással járó változások a számviteli elszámolásban

A színházak, mint közfeladatot ellátó szervezetek jellemzően költségvetési intézményi formában működtek. Az előadó-művészeti tevékenységet végző intézményeket fenntartó önkormányzatok közül egyre többen döntöttek az intézményi forma megszüntetéséről és színházak gazdasági társasági formában való működtetéséről.
Az előadó-művészeti tevékenység szervezeti kereteinek átalakítása a pénzügyi-számviteli elszámolás és a beszámolási rendszer tekintetében jelentős változást hozott a közfeladatot ellátók részére. A fővárosi színházak átalakítása a feladatellátáshoz használt vagyon tulajdonviszonyaiban nem eredményezett változást, a korábbi önkormányzati intézményi - azaz önkormányzati - tulajdon továbbra is az önkormányzat tulajdonában maradt.

Az előadó-művészeti tevékenység gazdasági társasági formában történő ellátására való áttérés a költség- és eredményszemléletű elszámolással lehetővé tette a produkciós költségek megállapítását, összehasonlíthatóságát. A produkciók létrehozása során a művészi, művészeti és költségtakarékossági szempontok nem állíthatók szembe egymással, ennek ellenére az eredményszemléletű számviteli rendszer alkalmazásának, a költségelszámolásnak ezen a területen is van létjogosultsága.

A színházi produkciók létrehozása nagyobb részben közpénz felhasználással történik és a közpénzekkel való tiszta, átlátható gazdálkodás, az elszámoltathatóság kötelezettsége a színházakra is vonatkozik, másrészt a produkciós költségek megállapításának, számbavételének gazdálkodási szempontból is van jelentősége. A produkciós költségek pontos számbavétele, és elszámolása arra ösztönözheti a színházakat, hogy igényesebb - akár drágább - produkciót is színre állítsanak, ha annak költsége az előadások magasabb száma révén megtérül. A szakmai szempontok mellett tehát érvényesülnie kell egy fontos közgazdasági szempontnak, a költségek megtérülésének, azaz a gazdaságosságnak.

A produkció gazdaságossága csak a létrehozás költségeinek, a produkció bekerülési értékének ismeretében vizsgálható és a produkció repertoáron tartása alatt elért jegybevétel összehasonlításával értéklehető.

A költségvetési intézményként működő színházak a produkciók létrehozása érdekében felmerült kiadásokat - a produkciók létrehozásához szükséges díszletek, jelmezek, kellékek beszerzési és előállítási költségét, színreviteli költségeket - 100%-ban dologi kiadások között számolták el azok értékétől és használati idejétől függetlenül. A produkciók bekerülési értékének megállapítása a költségvetési szerveknél is jogszabály által előírt kötelezettség volt. Ezen kötelezettségüknek részletező nyilvántartások vezetésével tudtak eleget tenni, azonban a bekerülési értéket a produkció repertoáron tartásának ideje alatt a feladatellátás költségei között nem tudták érvényesíteni. A költségvetési szervként működő színházakkal szemben a gazdasági társaság formában működőknek az eredményszemléletű számviteli nyilvántartás vezetésével lehetőségük van a produkciók - valamennyi költségelemet tartalmazó - előállítási költségét a főkönyvi nyilvántartásaiból közvetlenül megállapítani és a felmerülés üzleti évének költségei között való érvényesíteni.

A gazdasági társaságként működő színházaknak a számviteli nyilvántartása lehetővé teszi a produkciók tervezésével kapcsolatban felmerült, továbbá a színrevitel bérköltségének, az előállításhoz használt tárgyi eszközök értékcsökkenésének, a díszlet-, jelmez, kellék előállítására, beszerzésére fordított költségek közvetlen megállapítását és a költségek produkció értékében való aktiválását. A Számv.tv. szerinti elszámolás az előállítás érdekében felmerült közvetlenül elszámolható költségek figyelembe vétele mellett előírja a produkció előállítása érdekében felmerült vetítési alap (természetes mértékegységben kifejezett mutatószám alapján) felosztható közvetett költségek figyelembe vételét.

A gazdasági társaság az így megállapított produkciók előállítási értékét élettartamától függően oszthatja meg az egyes üzleti évek között. A produkciók bekerülési értékét a tényleges elhasználódásnak megfelelően érvényesítheti az egyes üzleti évek költségei között. A tényleges elhasználódás mértékét a teljesítményarányos, vagy a degresszív értékcsökkenési elszámolási mód biztosítja. Amennyiben a produkció repertoáron tartása nem a tervezettnek megfelelően alakul és a műsorról való levételekor még nettó értékkel rendelkezik, azt a gazdasági társaságok terven felüli értékcsökkenés elszámolásával érvényesítik a költségek között.

A gazdasági társasági formában működő színházaknál - a produkció bekerülési értékének és a tervezett előadásszám ismeretében - megállapítható az egy előadásra jutó előállítási költség, mint állandó költség. Az állandó költség, az előadások ismétlődő költségei, mint változó költség és az előadás bevételének ismeretében a produkció gazdaságossága vizsgálható, elemezhető. Az előadásszám növelésével az egy előadásra jutó állandó költség csökkenthető. Az előadásszám növelése azonban egy idő után a fizető nézőszám csökkenésével jár, amely a bevételeket csökkenti. A folyamatok figyelemmel kísérésével a költségek és a bevételek optimalizálhatók, mellyel a tevékenység eredményesebbé tehető.

Jegyzetek:

(1) A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény.

(2) Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetésének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) számú Kormányrendelet, hatályos 2013. december 31-ig.

...

Ujvári Józsefné az Állami Számvevőszék számvevő tanácsosa

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra