Tanulmányok, előadások

Több profit áramlik külföldre, mint amennyi EU-s támogatást kapunk

2018. február 1. 09:15:01
Magyarországra a GDP 4,0 százalékának megfelelő EU-s támogatás áramlik be évente (nettó), miközben tőkejövedelmek formájában jelentős részben a privatizáció során külföldi kézbe került vállalatokon keresztül 7,2 százaléknyi profit hagyja el az országot. Hálával tartozunk a támogatásért, vagy tekinthetők ezek a pénzek a kiáramló profit jogos ellentételének? Thomas Piketty szerint súlyos nézeteltérések ezek, melyeket az Európai Uniónak rendeznie kell.


"Mi lenne velünk EU-s támogatások nélkül?" "Ha nem lennének EU-s támogatások, akkor nem hogy beruházások nem lennének, de a fű se nőne!" Ilyen és ehhez hasonló megállapításokkal bizonyára mindenki találkozott már, mint ahogyan azzal a kijelentéssel is, hogy Magyarország az Európai Unió támogatási rendszerének egyik legnagyobb haszonélvezője. Való igaz, Magyarországra évente a GDP mintegy 4 százaléka áramlik be - nettó módon - EU-s támogatások formájában, arról azonban már jóval kevesebbet hallani, hogy mekkora vagyon áramlik ki az országból ugyanezen idő alatt.

Thomas Piketty, francia közgazdász és a jövedelmi egyenlőtlenségek kutatója egy érdekes összevetésben rámutat, hogy a Magyarországról külföldre - elsősorban természetesen az EU országaiba - áramló tőkejövedelmek - elsősorban vállalati profitok és ingatlantulajdonból származó jövedelmek formájában - a 2010-2016-os időszak átlagában a GDP 7,2 százalékára rúgtak. Ha ezt a 7,2 százalékos éves kiáramlást párhuzamba állítjuk a 4,0 százalékos EU-transzferekkel, akkor már egészen másként hat az a kérdés, miszerint ki volt az Európai Unió és Magyarország együttműködésének haszonélvezője a rendszerváltást követően.

 

 

A fenti ábra zöld színnel mutatja a vizsgált négy kelet-európai országba áramló EU-transzferek nettó értékét, míg pirossal látható a kiáramló tőkejövedelmek mértéke. Első ránézésre a kiáramlás talán túlzónak tűnhet, Thomas Piketty azonban hangsúlyozza, hogy a külföldi nagybefektetők a posztszocialista gazdaságok tőkéjének - vállalat és ingatlan - mára mintegy negyedét, a vállalati szektornak pedig mintegy felét birtokolják. Egy ekkora vagyon pedig jelentős hasznot termel.

A kérdés természetesen adódik: ki tartozik hálával kinek? A nyugat-európai álláspont Thomas Piketty szerint az, hogy a kelet-európai privatizációs folyamat során történő tulajdonszerzés és a tőkejövedelmek keletkezése és mértéke is természetes piaci folyamat - arról nem is beszélve hogy a nyugati szaktudás, technológia és tőke komoly hatékonyságjavulást eredményezett, amiből a kelet-európaiak is jelentősen profitáltak -, az EU-s transzferek pedig egyfajta nagylelkű gesztusnak tekinthetők. Ezzel szemben Kelet-Európában sokan gondolják úgy, hogy a nyugatiak túl könnyen jutottak hozzá a kelet-európaiak tőkéjéhez, a bérek a vizsgált időszakban túl alacsonyak voltak, a megtermelt profithányad túl magas, az uniós támogatások pedig ennek a kiáramló profitnak a jogos ellentételezésének tudhatók be.

Túl egyszerű lenne azt mondani, hogy mi magyarok évente a GDP 4,0 százalékát ingyen megkapjuk az EU-tól, mint ahogyan valószínűleg az a megállapítás is túlzó, hogy 7,2 mínusz 4,0 százalék, azaz nettó 3,2 százaléknyi profittal gazdagítjuk a nyugat-európai országokat. Thomas Piketty úgy érzi, hogy a felek érdeke a viták békés rendezése a további együttműködés jegyében, és reméli, hogy hamarosan elindul az európai intézmények intellektuális és politikai megújulása, melynek során feloldhatók lesznek ezek az ellentmondások.


Az eredeti elemzés itt érhető el.

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra