Tanulmányok, előadások

Tudás- és innovációalapú versenyképesség

2018. május 7. 09:26:01
A cikk vizsgálja a versenyképesség fogalom tartalmi változásait, különös tekintettel a negyedik ipari forradalom okozta gyors technológiai változások miatti új követelményekre. Megkülönbözteti a versenyképesség különböző szintjeit, és foglalkozik azzal is, hogy milyen szerepe van a jó kormányzásnak az egyes szintek erősítésében. Bemutatja a versenyképesség növelésének új forrásait, közöttük az innovációs és humán képességek javítását, elemzi a magyar gazdaság helyzetét ezen új források területén. Részletesen vizsgálja a globális értékláncok hatását a gazdasági diverzifikáltságra, az innovációs lehetőségekre és a humán tőke hasznosíthatóságára. (Pénzügyi Szemle 2018/1.)

Csath Magdolna

A mindenkori gazdaságpolitikának a nemzetállam gazdasági-társadalmi eredményességének állandó javítását kell kitűznie célul. Nagy változások idején különösen fontossá válik, hogy a megfelelő gazdaságpolitikai lépések jó irányba tereljék a társadalmi-gazdasági folyamatokat.

A korunkban zajló gyors technológiai változások, a digitalizáció és robotizáció új gazdaságpolitikai prioritások megfogalmazását igényli, különösen a tekintetben, hogy milyen módon javítsuk versenyképességünket a gazdasági-társadalmi eredmények fenntarthatósága érdekében. Ahogyan arra a cikkben rámutattunk, bár a versenyképesség értelmezése nem egyszerű szakmai feladat, azonban az egyértelmű, hogy különböző szintjeinek javítása egyaránt fontos teendő. A cégek versenyképességének javítása elsősorban a vállalatok dolga. Az állam ezt az üzleti környezet vállalkozóbaráttá alakításával segítheti. Viszont a nemzeti és egyéni versenyképesség javítása területén az államnak hangsúlyos feladatai vannak.

Ezeket a következőkben lehet összegezni: a költségalapú - olcsó erőforrásokkal - való versenyzés helyett a tudással és innovációval való versenyzésre való áttérés, ami egyben biztosíthatja azt is, hogy az exportszerkezetben nőjön a nagy hozzáadott értéket, tudást tartalmazó termékek és szolgáltatások aránya, ami egyben javítja a cserearányt és a költségvetés pozícióját is. Az eszközrendszer részét kell, hogy képezze az értékláncok meghosszabbításának ösztönzése, nagyobb hangsúly fektetése az innováció bátorítására. Az erre fordított összegek hatásának meg kell jelennie az innovációs eredményekben, mint például az innovatív cégek számának és az innovatív munkahelyeken dolgozók arányának növekedésében. Ez jelenti a gazdasági szerkezet eltolódását az innovatív tevékenységek felé, ami növeli a cikkben említett soktényezős termelékenységi mutató értéket, továbbá javítja a költségvetés pozícióját.

De talán a legfontosabb feladat a gazdaság és a társadalom tudatos és tervezett felkészítése a digitalizáció és robotizáció miatti változásokra, aminek egyik eleme a megszűnő munkahelyek miatti tömeges átképzés irányítása, az új és a korábbiaktól eltérő tudást és képességeket igénylő munkahelyek létrejöttének ösztönzése, valamint a szükséges humán vagyon és tudásszint létrehozásában való kezdeményező szerepvállalás.

Ennek együtt kell járnia az oktatás és továbbképzés minőségének és kiterjedtségének erősítésén keresztül a lakosság tudásszintjének gyors emelésével, hiszen enélkül nincs lehetőség a tudással és innovációval való versenyzés útjára lépve a gyorsan változó technológiai környezettel jellemzett negyedik ipari forradalomba való sikeres bekapcsolódásra. Végső soron pedig így lesz biztosítható a gazdaság és társadalom fenntartható fejlődéséhez szükséges költségvetési források folyamatos rendelkezésre állása is.

...

Csath Magdolna az MTA doktora

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.

 

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra