Vitafórum

A társadalombiztosítás finanszírozási reformja - Avagy hogyan üthetnénk több legyet egy csapással?

2016. december 9. 20:19:01
Hazánkban a gazdaság egyik legsúlyosabb problémáját a hazai vállalkozói szervezetek (VOSZ, MKIK, IPOSZ) szerint az élőmunkát terhelő nagyon magas elvonások jelentik. Vajon igaz ez az állítás, és ha igen, milyen reális lehetőségei vannak az érdemi csökkentésnek? Miért alakult ki ez a magas elvonási szint; miért fenntarthatatlan az a jövőre nézve; milyen nemzetközi modellek és tapasztalatok léteznek csökkentésére; illetve a magas járulékteher milyen következményeket idéz elő a versenyképességünknél, a szürkegazdaság kiterjedésében, a nyugdíjasok szociális problémáiban? (Pénzügyi Szemle 2016/3.)

Mádi László - Árva László

Ma már egyértelmű, hogy a munkabérekre terhelt elvonásokból finanszírozott társadalombiztosítás a romló demográfiai helyzettel küzdő (fél) perifériaországokban (mint Magyarország) nemcsak hogy nem működőképes, de a bérköltségek növelése révén nyilvánvalóan erőteljesen fékezi a gazdasági fejlődést is. Egyszersmind ösztönzi a munkaerő elvándorlását Nyugat-Európába.

Ezen segíthetne a bérköltségek csökkentése, amely változást véleményünk szerint csak a társadalombiztosítási rendszer (teljes vagy részleges) fiskalizálása tudná produkálni. Nyilván alaposan meg kell vizsgálni, hogy a költségvetés mely forrásai képesek kompenzálni a munkabéreket terhelő elvonások kiesését. A káros, illetve szennyező termékekre kivetett termékadók alkalmasak erre, de kiterjesztésük érdekütközést jelentene, s a várható bevétel pedig nem biztos, hogy elégséges lenne egy érdemi elmozduláshoz. Így egyéb megoldások is szóba jöhetnek.

Anélkül, hogy belemennénk a finanszírozás egyéb - nem munkabéralapú - lehetőségeinek érdemi taglalásába, csak jelezni kívánjuk, hogy elméletileg a forgalmi, a jövedelemalapú (itt most a vállalkozási szektorra gondolunk, hiszen a progresszív személyi jövedelemadóhoz való visszatérésre jelen helyzetben nem látunk politikai realitást), illetve a vagyonalapú elvonások fokozása jöhet szóba.

 

 

A forgalmi alapú adók emelése már az eddigi magas szint és a szürkegazdaság növelésének veszélye miatt csak korlátozottan lehetséges, míg a vagyoni típusú adók egy fokozatos€’ a polgárosodottság megerősödésével párhuzamos€’ bevonásán lehet csak gondolkodni. (Ez utóbbinál ugyanis - ha drasztikusan történik - akkor az a strómani jelenségek megerősödését, illetve a hazai akkumulált vagyonok külföldre távozását eredményezheti.) Tehát várhatóan a pótlólagos források megtalálásánál is egyfajta mixre lenne ezért szükség.

Ezen kívül létezik - s reálisan kalkulálható - az a lehetőség, hogy a jövőben évről évre emelkednek a reálbérek. A bérek emelkedésének ugyanis több szempontból is jótékony hatása lenne a finanszírozási problémánk megoldására. Egyrészről ez által - ha feltételezzük, hogy a nyugdíjak cserélődése csak 1 százalékos többletigényt generál az ellátásaikban és a bérek ettől nagyobb mértékben emelkednek, akkor - már önmagában az emelkedés révén javul a finanszírozási helyzet. Ha a nagyobb bérek ráadásul hazacsábítanak ma még külföldön dolgozó embereket is, akkor a befizetők száma is nőhet. Szintén növeli a befizetéseket, ha ezzel párhuzamosan csökkenhetne a szürkén foglalkoztatottak aránya. Mindezekről a későbbiekben érdemes lenne modellszámításokat is végezni különböző paraméterekkel. Ez az izgalmas kérdés - s ezzel együtt a foglalkoztatottak és a nyugdíjasok arányának több forgatókönyvbeli vizsgálata ‒ már egy új tanulmány feladatkörébe tartozhat.

Nem feltétlen kellene ezért a fiskalizációt egy lépésben meglépni. El lehetne azt kezdeni - az Egyesült Királyság példája alapján - az egészségbiztosítással, aztán az eredményességének és finanszírozhatóságának fényében esetleg a későbbiekben kiterjeszteni a nyugdíjrendszerre. Fontos leszögezni azonban, hogy a kis elmozdulások nem változtatják meg alapjaiban az ösztönzőket, nagy változásoknak pedig nehéz a fedezetét biztosítani. A megoldás valószínűleg ezért az lenne, hogy egy hosszú távra meghirdetett programban lépésről lépésre tudnánk haladni. Így a rendszerek egyensúlya nem borulna fel, s az eddigi negatív hatások és ösztönzők pedig érdemben csökkenhetnének. Minél előbb kezdjük el a lépéseket, annál hamarabb célba érhetünk.

...

Mádi László a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola szakvezető főiskolai tanára, Árva László a közgazdaságtudományok kandidátusa

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra

  • 1

    A közelmúltban felmerült bennem, hogy lehet-e összefüggés egy társadalom korfája és nyugdírendszere között. Első átfutás alapján úgy tűnik, hogy a felosztó-kirovó rendszerhez urna alakú korfájú társadalom párosul(fogyó népesség). Chile esetében henger alakú a korfa, ami stagnáló népességet jelent. A felosztó-kirovó rendszernek az az alapvető problémája, hogy egy társadalom eltartóképessége az idősek felé lejt, aminek nemcsak a forrás elvonás miatti születésszám ccsökkenés a következménye, hanem az is, hogy a fiskális tőkeáramlást inhatékonnyá teszi, mert nem áldoznak a fiatalokra, akik így nem tudnak nagyszámban jövedelemtermelővé válni. A születendő gyermekek ösztönzésére az lehetne a legelegánsabb és helytállóbb, ha a gyermek nyugdíjjáruléka a szülőhöz menne. Ez egyenes kapocs lenne arra, hogy nagy humán tőkéjű utódokról gondoskodjanak, amit a nemzeti határok átlépése sem korlátozna. Az öregedő társadalmak estén a nyugdíjrendszer arányos fiskalizációjának módja az örökösödési adó lehetne, ami az egyenlőtlenséget is tompítja és legkevésbé fájdalmas. Az egészségügyi rendszerben az alapvető dilemma az, hogy a szegényeknek nem tudnak résztvenni benne. Erre az kínálkozik, hogy az életmód és helyes táplálkozás irányába kényszerítő fogasztási adókon keresztül szedik be a díjakat és késztetnek egyúttal arra, hogy ügyeljenek magukra. A feketegazdaság felszámolása rengeteg forrást tudna biztosítani, amire az online világ ad segítséget. Itt a jog, a kockázatok, és a folyamatba épített adatok becsatornázásának összeillesztése lenne kívánatos.