2014. január 16. 10:01

Az egykulcsos adóreform valódi hatása és az elvárt béremelés

A személyi jövedelemadózásban 2010 és 2013 között végrehajtott adóreform 2012-ben kiegészült az "elvárt béremelés" intézményével. Ez utóbbiból összesen 239 milliárd forint lakossági plusz-jövedelem adódott, mégpedig elsősorban az alsóbb jövedelmi kategóriákban. Az elvárt béremelés ezzel gyakorlatilag semlegesítette az adóváltozások miatti jövedelemcsökkenést a gyermeket nem nevelők számára, a gyermeket nevelők esetében pedig a jövedelmi többletet a duplájára emelte. Giday András írása.

Giday András

A Pénzügyi Szemle 2013/4-es számában Tóth G. Csaba és Virovácz Péter: Nyertesek és vesztesek c. cikke (Tóth G., 2013) az egykulcsos jövedelemadóra való áttérés hatásait elemzi részletesen, mikroszimulációs módszer alkalmazásával. Az adók tekintetében minden szempontot részletesen vizsgáló cikket jól kiegészíti az ugyanazon számban megjelent másik elemzés, amelyik a munkahelyvédelmi akcióterv réteghatásait mutatja be (Svraka, 2013.).

A fenti cikkekben bemutatottak mellett volt egy harmadik jelentős tényező, amely egyfajta bérbruttósítást jelentett: a kormány által meghirdetett, ún. elvárt béremelés, 2012-ben. Ennek deklaráltan az volt a célja, hogy (az átlag alatti béreknél) emelje a nettó jövedelmét azoknak, akiknél az alkalmazotti kedvezmény kivezetése és a szuperbruttó adóalapról való letérés együttes hatása csökkentené a nettó jövedelmét. Ezért tanulságos lehet az adóváltozás és az elvárt béremelés együttes hatásának az elemzése.

Az elvárt béremelés meghirdetésének célja, háttere

A minimálbér és a szakmunkás bérminimum kötelező érvénnyel mintegy 24 százalékkal emelkedett 2012-től. Emellett a kormány azt ajánlotta a munkaadóknak, hogy jelentősen emeljék meg az átlagkereset alatti béreket. Az „elvárt béremelés" értéke úgy lett meghatározva, hogy az adójóváírás 2012. évi kivezetésének és a szuperbruttó alap megszüntetésének az együttes hatása ne okozzon csökkenést a dolgozók nettó bérében. A bérek emelése ugyan nem volt kötelező, de bizonyos lehetőségek (pl. közbeszerzési pályázaton való indulás) csak annak volt elérhetők, aki az ajánlott mértékben emelte az ilyen keresetű dolgozóinak bérszintjét.

A minimálbér szintjén havi 15 500 forint volt az elvárt béremelés. Nagysága magasabb bérszint esetén fokozatosan csökkent, míg a 216,8 ezer forintos bérszintnél lett 0 forint az értéke. A kormány a béreket emelő munkaadóknak cserébe adókedvezményt biztosított a szociális hozzájárulási adóból. Míg a 2012-es béremelés 5 százalék feletti részét kompenzálta az állam, 2013-ra vonatkozóan a 10 százalék feletti költségeket kompenzálta. Az intézkedés nagyságrendjét érzékelteti, hogy maga az adókedvezmény értéke is 120 milliárd forint volt 2012-ben és 60 milliárd forintot terveztek 2013-ra.

Módszertan

Számításaim során az idézett cikkben (Tóth G., 2013) az egyes jövedelmi tizedekre megadott 2010. évi értékeket vettem alapul (decilis jövedelemhatárai, adófizetők száma stb). Az egyes decilisekbeli átlagos jövedelmekhez tartozó „elvárt béremelés"-t beszoroztam az egyes tizedekbeli adóbevallók számával. Így megkaptam, hogy elvileg az adott jövedelmi tizedbe tartozóknál mekkora volt a nettó bértömeg emelkedése.

A 4-5 decilis esetében ezzel az értékkel számoltam tovább. A 6-8 deciliseknél a fenti „elvi értéket" 25 százalékkal csökkentettem - feltételezve, hogy körükben nem mindenki részesült ekkora béremelésben (1). A 2.-3. decilist úgy tekintettem, hogy ott minden adót bevalló minimálbért keres és ezért a nettó havi bére 24 százalékkal emelkedik. A fenti módon tehát a 2-8 decilisek mindegyikére megkaptam a bértömeg emelkedés értékét. Amikor a nettó bértömeg emelkedést és az idézett cikkben szereplő adóváltozások értékét összeadtam, megkaptam az együttes hatás értékét milliárd forintban.

A számítás során az 1. és a 9.-10. decilist figyelmen kívül hagytam. A magas jövedelműeket azért, mert ők nem részesültek az elvárt béremelésből. Az 1. tizedbe tartozókat pedig azért, mert ebben a csoportban kevés embernek van munkajövedelme (az összes munkajövedelem 0,5 százaléka származik tőlük).

Hatások a jövedelmi tizedek szintjén

A 1. sz. tábla mutatja, hogy az adóváltozásoknak és az elvárt béremelés miatti bértömeg-emelkedésnek milyen az együttes hatása az adott jövedelmi tized egészére nézve. Ugyanezt részletezi gyermekszám szerint a 2. sz. táblázat.

1-b_20140109132938_79.jpg

A két lépés eredményeképp együttesen a lakosság egészének (1.-10. decilisek együtt) 682 milliárd forinttal emelkedett a jövedelme (ebből az adóváltozások 443 milliárd forintot tesznek ki). Az elvárt béremelés mintegy 239 milliárd forinttal javította a lakosság nettó jövedelemét éves szinten az általam vizsgált körben (a 2.-8. decilisbe tartozóknál). Ez az az érték, ami hozzáadódik az idézett cikk szerzői által számolt pozíció-javuláshoz.

Az idézett cikk szerint az adóváltozások nyomán bekövetkező pozíció-javulás döntő hányada a legfelső 2 jövedelmi tizednél következett be, míg az első 7 decilis jövedelmi helyzete romlott a változások miatt. Ha az adóknak és az elvárt béremelésnek az együttes hatását nézzük, akkor az látszik, hogy a 2.-8. decilisek esetében pozitív a szaldó, 115 milliárd forint értékben, az adóváltozások miatti 124 milliárd forint jövedelem kieséssel szemben. Ez akkor is figyelemre méltó, ha a teljes jövedelemtöbbletnek továbbra is a meghatározó része a legfelső 2 tizednél csapódik le - az 572 milliárd forintos pozitív egyenlegük továbbra is a legnagyobb tétel.

2_20140109125505_1.jpg


A 2.-8. jövedelmi tizedekbe tartozók esetében a gyermeket nem nevelők számára az adóváltozások miatti jövedelem csökkenés helyett enyhén pozitív az egyenleg. A gyermeket nevelők mindkét csoportjában az adóváltozás nyomán adódó jövedelemtöbbletet átlagosan több, mint a kétszeresére növelte az elvárt béremelés. Ezen belül azonban az egyes jövedelmi tizedekben jelentős a szóródás.

Hatások az egyének szintjén

Az idézett cikk 3 csoportra adja meg, hogy az adott jövedelmi tizedben mekkora volt az egy főre vetített éves átlagos adóváltozás (Tóth G., 2013, a 2.-5. táblázatok utolsó oszlopa ). A gyermeket nevelőknél ez nagyobb részt többletet mutat, a gyermeket nem nevelők esetében viszont (a legfelső 2 decilist kivéve) számottevő a jövedelemcsökkenés. A 3-7. decilisek esetében ennek értéke évi 64-96 ezer forint/fő.

Az elvárt béremelés ezzel szemben a nettó jövedelem emelkedését eredményezte minden érintettnél. A 3. sz. táblázat mutatja a 4.-8. jövedelmi tizedekben az elvárt béremelkedés éves értékét egy főre, és mellette az adóváltozások átlagos hatását egy személyre. Látható, hogy a gyermeket nem nevelők esetében az elvárt béremelés nem csupán kiegyenlíti az adóváltozások miatti jövedelemcsökkenését, hanem kismértékben pozitívba fordítja át az egyenleget. Azaz ebben a körben sem lehet arról beszélni, hogy a változások egyenlege kedvezőtlen volt valamely nagyobb csoport számára

3_20140109131502_57.jpg


Eredmények

A fenti táblázatok alapján megállapítható, hogy az adóváltozások önmagukban ugyan a nettó jövedelmeket bizonyos körben csökkentették (a gyermeket nem nevelők esetében a legfelső ötöd kivételével szinte mindenkinél), az elvárt béremelés nyomán adódó nettó béremelkedés azonban mindezt semlegesítette. A lakosság jövedelmét összesen 239 milliárd forinttal emelő elvárt béremelés gyakorlatilag ellensúlyozta az adóváltozások miatti jövedelemcsökkenést a gyermeket nem nevelők számára, a gyermeket nevelők esetében pedig a jövedelmi többletet a duplájára emelte.

Irodalomjegyzék:

1, Tóth G. Csaba - Virovácz Péter: Nyertesek és vesztesek - A magyar egykulcsos adóreform vizsgálata mikroszimulációs módszerrel, Pénzügyi Szemle, 2013/4-es szám

2, Svraka András - Szabó István - Hudecz Viktor: Foglalkoztatásösztönző adókedvezmények a magyar munkaerőpiacon, Pénzügyi Szemle, 2013/4-es szám

3, Útmutató az elvárt béremeléshez

4, „A munkabérek nettó értékének megőrzését célzó adókedvezmény" („Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról" szóló 2011. évi CLVI. törvény, a 460. paragrafusa).

Jegyzetek:

(1) Az elvi értéknek azért csak a 75 százalékát vettem figyelembe, mert a kormány (előzetes) becslésénél (90 százalék) alacsonyabb, átlagosan 87 százalékos megvalósítást valószínűsítettem. A 87 százalék átlagos arány 6-8. decilisbeliek 75 százalékos mutatójának és az ennél kevesebbet keresők 100 százalékos mutatójának az „eredője".

...

Giday András a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara közgazdásza, továbbá a Pénzügyi Szemle szerkesztőségének tagja