Vitafórum

Jövedelmi differenciák hatása: társadalom és gazdaság

2016. január 4. 19:17:01
A jövedelemegyenlőtlenségek igazságtalan társadalmat eredményeznek és távlatilag akadályozzák a gazdasági növekedést. Az egyenlőtlenségeket a járadékvadászat okozza, de részben az állam maga is. A demokratikus választási rend nem szab korlátot az USA-ban a pénzügyi támogatásnak, így a társadalom 1 százaléka olyan képviselőket választ, akik a támogatók érdekében befolyásolják a törvényhozást és a közösségi döntéseket. Az átlagember a média hatására nem ismeri fel saját érdekeit. Az elmúlt két évtizedben a munkajövedelmek stagnáltak, sőt romlottak az USA-ban. A teljes többletjövedelem az 1 százalékhoz áramlott. Botos Katalin, a Szegedi Tudományegyetem tanára elemzésében ezeket a rendkívül érdekes folyamatokat vizsgálja. (Pénzügyi Szemle 2015/3.)


Botos Katalin

Sokszor halljuk, hogy a FED sikeres volt az infláció leszorításában, s az úgynevezett quantitative easing (mennyiségi könnyítés) politikájának megvalósításában. Fel kell tennünk azonban a kérdést: Miben mérjük a sikert? Abban, hogy a leggazdagabb 1 százaléknak egyre jobb lesz az anyagi helyzete? Ez lenne a célja egy „független" intézménynek? Kitől is független valójában a „független jegybank"? Azt gondolom, a közjó definiálása nélkül nem lehet ítéletet mondanunk egy közintézmény politikájának sikerességéről. Ha a közjón a társadalom egészének javát értjük, nem lehetünk elégedettek az amerikai monetáris politikával.

A FED politikája következtében ugyanis a többlethasznok az 1 százaléknál összpontosulnak. Mit lehet tenni, hogy amerikai társadalom jövedelmi és vagyoni differenciái mérséklődjenek? A jeles amerikai pénzügyi szakértők szerint, akiknek munkásságát e tanulmányban követni próbáltam, egy elkerülhetetlen reformot javasolnak. Ennek során gazdasági és politikai teendők egyaránt lennének. A gazdasági teendők alapvetően két részből állnak.

Mindenekelőtt felül kell vizsgálni a pénzügyi szektor szerepét. Vissza kell fogni a pénzügyi intézmények túlzott kockázatvállalási hajlamát. Meg kell szüntetni a „túl nagy, hogy bukjon" méreteket a bankoknál, pénzügyi intézményeknél. Lehetővé kell tenni a bankok bukását is! Nem szabad az adófizetők pénzén kimenteni a magukat túlvállaló pénzintézeteket, hisz ezáltal további moral hazardra ösztönözzük őket (Rajan, 2010; Stiglitz, 2013). Transzparensebbé kell tenni a bankokat megakadályozva, hogy államilag biztosított pénzügyi intézmények vállaljanak kezességet értük. Meg kell akadályozni, hogy a hitelkártyák rendszerében a pénzintézetek elviselhetetlen terheket rójanak a fogyasztókra minden egyes alkalmazásnál. Az uzsorakamatok felszámítását is meg kell akadályozni.

A bónuszok rendszerét felül kell vizsgálni, hogy ne ösztönözzenek olyan mértékben, mint jelenleg, a rövidlátó banki üzletpolitikára és ehhez kapcsolódóan a túl nagy kockázatvállalásokra. Meg kell szüntetni az offshore bankközpontokat, mert a világon semmi nem indokolja a létezésüket, csak az, hogy ily módon kerülhetik meg az érdekeltek a törvényi szabályozás előírásait. Ez roppant nehezen halad előre, mert hatalmas ellenérdekek dolgoznak a megakadályozásán. Erősíteni kell továbbá a versenytörvényt is, és szükséges szigorítani a vállalatirányítás szabályozását (például, hogy a bankok ne használhassanak fel saját hasznukra vállalati eszközöket korlátlanul). Hadd mondják ki a végső szót a felhasználásról tulajdonosok, részvényesek!

A csődtörvény is javításra szorul, különös tekintettel a rengeteg lakáshitelre és diákhitelre, melyet nem tudnak fizetni a felvevőik. Minden hitelügylet két félen múlik, de közülük az egyik, a hitelfelvevő sokkal kevésbé rendelkezik megfelelő információkkal. Ezért a következményekért felelnie kell a hitelezőnek is.

Meg kell szüntetni az állami osztogatások rendszerét s a vállalatok kimentésének gyakorlatát. A csődbe került cég munkásaiknak segíteni kell új helyet találni, de ez nem azonos azzal, hogy megmentsük a vállalat tulajdonosait és menedzsmentjét. Annak is véget kell vetni, hogy a vállalatok ne fizessék meg tevékenységük valódi költségeit, így például a környezetvédelem árát, s azt a közösségre terheljék. (Aztán meg az általuk finanszírozott „szakértők", sajtómunkások, a jóléti állam túlköltekezéséről beszélnek.)

A politikai reformok feladatai közé tartozik, hogy biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférést. Ma az amerikai jog gyakorlatában valóságos „fegyverkezési verseny" folyik. A fegyver a pénz, a tét, hogy ki képes jobb ügyvédet megfizetni. S ebben az átlag amerikai alulmarad a gazdag vállalatokhoz, vállalkozókhoz képest. Politikai kérdés az adórendszer változtatása is. Egy igazságosabb társadalom azt igényelné, hogy mindenki a teherviselő-képességének megfelelően vállaljon részt a közterhekből. Ne kényszerítsenek olyan döntéseket a közösségre, amelyek megnyirbálják a jóléti kiadásokat. Hiszen ezzel a terheket a 99 százalékra hárítják!

Az elmúlt évtizedekben az amerikai adórendszer progresszivitása egyre csökkent. Sok benne a kivétel, így még annál is kevésbé progresszív, mint első pillantásra hinnénk. Egy hatékony vagyonadó s a tőkenyereségek kedvezményes adóztatásának megszüntetése kellene ahhoz, hogy megakadályozható legyen egy új oligarchia, egy plutokrácia kialakulása fogalmazza meg követelményét (Stiglitz, 2013, 343. oldal). Természetesen ezek a lépések - mint utaltunk rá - nem egykönnyen megvalósíthatók. Pontosan azért, mert a törvényhozás az „1 százalék" érdekeinek csapdájában van. Nehéz elérni, hogy a gazdagok által támogatott törvényhozók a gazdagok érdekei ellen hozzanak döntéseket. S azt is, hogy a törvényhozók megszavazzák e rendelkezések változtatását. A kampánypénzek korlátozása is elbukott a Legfelsőbb Bíróságon.

Vajon milyen sorsra jutna egy, a választókerületi manipulációt, a jogszabályok vég nélküli módosítási lehetőségét korlátozó javaslat? Lehetne-e a választási részvételt jogi kötelezéssel erősíteni - mint egyes északi országokban vagy Ausztráliában? De mit se érne ez, ha az átlagpolgár nem ismeri fel saját jól felfogott érdekét. Nagy kérdés, hogyan lehetne érthetőbbé, átláthatóbbá tenni a folyamatokat számukra? Mire jutna például az a gondolat, hogy a médiát - amely a kampányhirdetésekből remekül megél - ebbeli tevékenységében korlátozzák?

A közjó alapja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Ez a civil jogon túl a gazdasági jogokat, s a tulajdonhoz való jog mellett az egyszerű emberek gazdasági jogait is hangsúlyozza. Alexis de Tocqueville azt mondta, hogy az amerikai társadalom szellemének legfőbb eleme a helyesen értelmezett önérdek (selfinterest properly understood). Ez azt jelenti, hogy tiszteletben kell tartanunk mások önérdekét is. Csak így lehet a közös nevező a közjó. S ha valaki azt gondolná, hogy a zászlóshajóval kapcsolatos megállapításainknak nincs semmi köze a magyar valósághoz, az téved.

...

Botos Katalin a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra

  • 2

    Kedves Szerző!

    A közelmúltban lettem figyelmes a racionális önszabályozás egy lehetséges matematikai megfeletetésére. John Nash vezérlő dinamika elvével látok azonosságot, aminek lényege az, hogy versenyhelyzetben az hozza a legtöbb eredményt, ha a csoportból mindenki azt teszi ami legjobb neki és a csoportnak. Első megközelítésben extrémnek tűnik, de a játékelmélet adhat helyes választ. Politikai célnak is kiváló!

  • 1

    Néhai Ostrom asszony a kínai, orosz, mongol legelőkön keresztül szemléltette annak bizonyítékát, hogy a legjobb szabályozás a racionális önszabályozás. Megosztva Nobel díjat kapott, többek között ezért is. A racionális önszabályozás viszont csak érdekegyensúlyban érhető el. A jelenlegi politikai rendszer képviseleti demokráciája nem a racionális érdekek összeillesztésére van megszervezve, hanem a győztes mindent visz modellre, azaz a többségnek van diktatúrája. Ezek fejlesztése konszenzus kutatással, részvételi demokrácia fokozásával, jogalakítási csatornák kialakításával, a választási rendszer kreatív rombolás szolgálatába állításával, az információtechnológia szolgálatba állításával, és a képviselők személyiségi tesztjével elérhetők. De ezt a képviselőknek kellene kialakítani, ami komoly akadály.