Vitafórum

Mi az, ami biztosan nem működik a felsőoktatásban?

2012. február 27. 09:00:01
A hatékony és gazdaságos működés nem az egyetlen kritériuma az ideális felsőoktatásnak, de jelen helyzetben talán ez a legfontosabb. A változás szükségességét ma már kevesen tagadják, de a konkrétumok szintjén mégsincs egyetértés. Az Állami Számvevőszék több jelentést is készített a szektorról, és felhívta a figyelmet számos olyan anomáliára, amely azóta is megoldásra vár. Ezek a megállapítások egyfajta közös kiindulópontként szolgálhatnak a mostani vitában.
Kolozsi Pál Péter

A felsőoktatás forró téma, ami a hallgatói megmozdulások mellett jól látszik azon a dispután is(itt és itt), amely az utóbbi hetekben kialakult a Pénzügyi Szemle Online-on. A cikkek és a hozzászólások több ponton is ütköznek egymással, de beszédes, hogy nem volt olyan kommentár, amely az eddigi rendszer fenntartása mellett tette volna le a voksot. Mindez azt mutatja, hogy abban viszonylag széles körű az egyetértés, hogy a mostani rendszeren változtatni kell.

A jelenlegi költségvetési, közpénzügyi helyzetet látva nem kérdéses, hogy a fenntarthatóság és a pénzügyi egyensúly érdekében mindenképp lépéseket kell tenni. Teljesen jogosak azok a vélemények, amelyek szerint a felsőoktatás nem csak „üzemgazdasági" kérdés, illetve hogy egy társadalmi alrendszerről lévén szó, nem csak szűk értelemben vett pénzügyi aspektusok léteznek. Mindez igaz, de jelen helyzetben mégis kicsit félrevezető. Az ország ugyanis az utóbbi években sok területen fenntarthatatlan módon működött. E mögött sokszor az húzódott meg, hogy az állami pénzügyeket rendezetlenség, átláthatatlanság, pazarlás és nem hatékony felhasználás jellemezte. Mindenekelőtt ezen kell változtatni, többek között a felsőoktatásban is. Ennek kell prioritást élveznie, miközben az természetesen vita tárgya lehet, hogy milyen konkrét intézkedéseket kell ennek érdekében tenni, miképp, illetve milyen területeken kell gyorsan lépni.

---

A felsőoktatásban kialakult helyzet tarthatatlanságáról minden olyan magyar polgárnak vannak személyes tapasztalatai, aki a szektorral valamilyen kapcsolatba került. Az évtizedek óta kipofozásra váró épületek, a rosszul fizetett és ezért megfáradt, nem túl lelkes oktatók, az íróeszköz- és papírhiány és a látható pazarlás párhuzamossága, a fejlesztések elmaradása, az elértéktelenedő diplomák, a magas diplomás munkanélküliség mind azt jelzik, hogy valami nincs rendben, és változtatni kell.

Nem kell azonban kizárólag a szubjektív értékítéletekre hagyatkozni. Az Állami Számvevőszék mindezidáig kilenc jelentésben foglalkozott a felsőoktatás működésével. A korábbi jelentések relevanciája természetesen mára kissé megkopott, de a felsőoktatási törvény végrehajtásának ellenőrzéséről szóló 2009-es, illetve áttételesen a felsőoktatás oktatási infrastruktúra-fejlesztési programjának ellenőrzéséről szóló 2011-es jelentések ma is tanulságosak.

Érdemes tehát végignézni, hogy mi az, amit az ÁSZ már dokumentáltan és alátámasztottan megállapított, milyen problémás területeket detektáltak az ellenőrzések. Ezek ugyanis közös kiindulópontot jelenthetnek, amelyeket elfogadva el lehet kezdeni a felsőoktatás átalakítását.

---

A korábbi, de ma is releváns számvevőszéki tapasztalatok a következők:

I. Az állam a felsőoktatásban egyszerre jelenik meg az ágazat irányítójaként és ellenőrzőjeként, szabályozóként, megrendelő finanszírozóként és fenntartóként. Mindez bonyolítja a viszonyrendszert és önmagában is a hatékonyság ellen hat.

II. A 2005-2006-os tanévben 424 161 hallgatóval tetőzött Magyarországon a felsőoktatás hallgatói létszáma, majd innen szinte folyamatos volt a csökkenés. A 2010/2011. tanévben a felsőoktatási intézmények hallgatói létszáma 361 347 fő volt, ez a 2005/2006-os tanévhez viszonyítva 14,8 százalékos csökkenést jelentet. Mindez problémát jelent a finanszírozásban és az infrastruktúra fenntartásában.

III. Sem a szabályozás, sem a fejlesztések esetén nem számoltak kellő mértékben a demográfiai helyzetből adódó hallgatói létszámcsökkenés és az oktatási kapacitások összhangjával. Ez különösen élesen mutatkozott meg a PPP beruházásoknál, a létszám csökkenése, valamint a bérleti-szolgáltatási díjak tervezettet meghaladó növekedése több intézménynél ugyanis likviditási gondokat okozott. A helyzet elsősorban a vidéki, kisebb méretű és vonzáskörzetű intézményeknél problémás. Az ÁSZ 2011-ben rámutatott, hogy a „az oktatási kapacitások kihasználtsága a program teljes futamidejében várhatóan nem biztosított" (1). Vagyis jó eséllyel üresek lesznek az új épületek és tantermek, ami a feltűnő pazarlás egyik jele.

IV. A felsőoktatás rendszere túlszabályozott. Az ÁSZ által ellenőrzött időszakban (2005 és 2008 között) a felsőoktatási törvény mellett több mint 30 kormányrendelet és miniszteri rendelet szabályozta „túlzó részletességgel" a rendszer működését. Ez rontja a kiszámíthatóságot és az átláthatóságot.

V. A felsőoktatási kapacitások kiépítésénél nem vették figyelembe a munkaerőpiac képzési szerkezetre vonatkozó igényeit (sokszor az igények felmérése is elmaradt). A munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő szervezetek kérdőíves felmérése alapján a jogász- és bölcsészképzésben 30-50 százalékos, a pedagógus-, közgazdász- és menedzserképzés területén 10-30 százalékos a túlkínálat. Mindez az oktatási és pénzügyi erőforrások szétforgácsolódására és alacsony hatékonyságára utal, valamint az oktatás minősége ellen hat.

VI. A felsőoktatás intézményi szerkezete túlságosan tagolt. Az ÁSZ ellenőrzésének idején 71 intézmény működött a szektorban, a 2005-ben elindított 131 alapképzési szak többsége képzési helyenként szétaprózódott, párhuzamosan 7-28 intézménynél is folytatott képzés volt. Ez ellentétes a hatékony működéssel.

VII. A törvényi szabályozás nem ösztönözte a hallgatókat a tanulmányaik rövidebb idejű elvégzésére. Több tízezres hallgatói létszámkülönbség van a felvett és első évfolyamos hallgatói létszám, illetve az utolsó évfolyamos hallgatók és a diplomát szerzett hallgatói létszám között. Mindez folyamatos állami támogatást, valamint a hallgatói teljesítmények színvonalának csökkenését jelzi. Az előírt, mintaterv szerinti képzési időn belül végzettek száma 50-55 százalék körüli, vagyis minden második hallgató többet időt tölt az iskolapadban, mint kellene (2). Ez szintén sokba kerül, és jelen helyzetben a számla nagy részét az adófizetők állják.

VIII. A normatívák meghatározása nem a képzéshez szükséges költségek vagy teljesítménykövetelmények alapján történik, hanem gyakorlatilag bázisalapú finanszírozásként. Az állami támogatás független volt mind a munkaerő-piac, mind pedig a hallgatók értékítéletétől, azaz a rendszer nem biztosította a források hatékony felhasználását.

IX. Az állami intézmények hároméves fenntartói megállapodási rendszere nem ösztönözte az intézményeket az oktatás minőségének és a működés hatékonyságának javítására. Ugyanez igaz a képzési és a finanszírozási rendszer egészére. Az ellenőrzött időszakban az erőforrások szétaprózása, a költségvetés felsőoktatási kiadásainak emelkedése, valamint a fajlagos költségvetési kiadások növekedése miatt a felsőoktatási rendszer működése egyszerűen nem volt gazdaságos.

X. A mostani helyzet egyik kulcsproblémája a hallgatók és a végzettek elvándorlása. Ez már régóta gondot jelent, az ÁSZ 2011-es jelentése is hivatkozik a 2004-ben elfogadott Magyar Universitas Programra, amelynek egyik kiemelt célja volt ezen folyamat lassítása, megakadályozása. A kiáramlás azóta gyorsult, ami egyrészről a fenti pontokban bemutatott anomáliákra, másrészről pedig a széles értelemben vett gazdasági és társadalmi problémákra vezethető vissza, és továbbra is megoldásért kiált.

---

„Az egyetemek és főiskolák szerepe, hatása meghatározó az ország jelenlegi és jövőbeni gazdasági, kulturális életében" - az ÁSZ 2009-es jelentése ezzel az alapvetéssel indul, rámutatva, hogy ebben a szegmensben valóban nem szabad szűklátókörűen dönteni. De az is biztos, hogy nem szabad és jelen helyzetben nem is lehet fenntartani olyan rendszereket, ahol a társadalmi szintű hatékonyság és a gazdaságos működés nem biztosított.


Jegyzetek

(1) A 2011-es ÁSZ-jelentés szerint a felsőoktatásban megvalósult infrastruktúra-fejlesztések bérleti díjának támogatása - évente fokozatosan növekedve - összesen 25,2 Mrd Ft-tal terhelte az oktatásért felelős minisztérium költségvetését a 2006-2010 közötti időszakban, amelyből az oktatási infrastruktúra bérleti díjához történő hozzájárulás 14,9 Mrd Ft volt. Az elkövetkezendő években - 2031. január 1-jéig - az oktatási infrastruktúra fejlesztése várhatóan további 96,6 Mrd Ft-tal (éves átlagban 4,8 Mrd Ft) terheli a fejezet költségvetését.

(2) Természetesen nem lehet azt állítani, hogy társadalmilag káros, ha valaki nem a minimumidő alatt végzi el a főiskolát, az egyetemet, elég csak a külföldi ösztöndíjakkal járó halasztásokra gondolni.

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra

  • 1

    1990-ben 41 m2 oktatási terület jutott egy hallgatóra, 2010-ben 16 m2.