A lenti térképen szereplő számok százalékosan, a jelenlegi lakossághoz viszonyítva mutatják az adott országban született, de jelenleg az ország határain túl élők arányát, vagyis a kivándorlás mértékét. Magyarország esetében 6 százalék szerepel az ENSZ 2015-ös adataira támaszkodó számításban, vagyis jelenleg megközelítőleg 600 ezer Magyarországon született ember élhet külföldön. (Fontos megjegyezni, hogy a statisztika nem állampolgárság, hanem születési hely szerint számszerűsíti a kivándorlás hatását, vagyis nem azt nézi, hogy hány magyar állampolgár él külföldön, hanem azt, hogy mennyi a Magyarországon született, de külföldön élők aránya.)

A 600 ezer első ránézésre megdöbbentően soknak tűnhet, a térképet vizsgálva azonban elmondható, hogy ez a kivándorlási arány cseppet sem számít magasnak Európában, sőt az alacsonyabb értékek közül való. Nem meglepetésre a nyugat-európai és a skandináv országokból a legalacsonyabb a kivándorlás mértéke, jellemzően 3-5 százalék közötti, míg a kivándorlás által leginkább érintettek a kelet-európai országok. (A legnagyobb arányszámok a balkánon láthatóak, ennek oka vélhetően a háború és az azt követő országhatár változások lehet.)

A magyar 6 százalékos kivándorlás igencsak eltörpül például a lengyel 11,5 százalék, a román 17,5, az ukrán 13,0 vagy a bolgár 16,5 százalék mellett, de még az osztrák, a svájci és a cseh adatnak is alatta marad. Az ENSZ adatai alapján tehát kijelenthető, hogy a kivándorlás egy teljesen természetes folyamatnak számít az Európai Unióban, a Magyarország esetében jelentkező 600 ezer fő pedig bár első ránézésre valóban aggodalomra adhat okot, valójában azonban nemzetközi összehasonlításban még csak nem is számít soknak.


Az eredeti elemzés itt érhető el.